Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyak a sötétben

2015.03.04

Árnyak a sötétben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  1. 1. fejezet

 

Élet a gettóban

 

 

Borús délelőtti reggel volt. Lili az udvaron játszott barátaival. A kijárási tilalom tegnap lépett életbe. Így a zsidó gyermekek csak az udvaron játszhattak, a szoba kicsi lett volna hozzá, és a szülők sem díjazták volna. Lili szülei az egyszobás lakásukban takarítottak, Lili öccse, Erik fa kocsijával játszott a koptatott parkettán. A parketta apró foltokban ki volt kopva ezek szolgáltak utcaként a kiskocsi számára. Lili nem szerette ezt a lakást, túl komor volt, az ablakról és a falakról mállott a festék. Asztaluk nem volt jobb estben az ágyon, rosszabban a földön ettek, már ha volt mit. A lakásban ahol éltek rajtuk kívül még 3 népes család húzta meg magát. Liliék és még két család a szobában, a negyedik a konyhában húzta meg magát. A folyóvíz csak néhány házba volt bekötve. Liliékébe sajnos nem, így korán reggel hoztak egy-egy vödör vizet az udvaron található kútról. Esténként hegyén, hátán feküdtek az emberek, kényelemről szó sem lehetett. Amikor Lili és Erik nem tudott aludni az árnyakat figyelték. Mindig eszükbe jutott, hogy milyen volt a régi házuk, hogy milyen jókat játszottak odakint a napsütésben. Ilyenkor mindig összeszorult a szívük. –Miért nem lehet emberszámba venni minket?! - szokta mondani Lili könnyeivel küszködve. Lili 1944 tavaszán töltötte be 11. életévét. Erik még csak 4 éves volt. Erik még nem foghatta fel mi történik velük. Lili viszont nagyon is! Fájt a tény, hogy csak családja és barátai szeretik őket, mindenki más szemet huny a fölött, hogy milyen körülmények között élnek,vagy legalábbis próbálnak élni. Mindenki megveti, és undorodik tőle. –Milyen világban élünk? Miért kell ezen végigmennem? Miért engedi ezt Isten? Ha megteremtett miért hagyja, hogy szenvedjek?- Lili gondolatai tele voltak kérdésekkel, de választ senkitől se kapott. A halott hírfoszlányok csak még jobban fölzaklatták. –Állítólag valami koncentrációs táborba visznek, minket ahol meghalunk.

- De te honnan tudod ezeket?- kérdezte aggódva Lili

- Meg bízható helyekről!- válaszolta barátja.

- Miért ölnének minket? Semmi értelme nem lenne!

- Higgy amit akarsz hinni!Hitler kiakar minket semmizni! Szerinted miért vették el mindenünket, miért hoztak ide bennünket?! Azért, hogy könnyebben ellehessen vinni minket, összegyűjtöttek, már csak vinni kell.

S valóban Lili előtt kezdett kitisztulni a kép. A sok szenvedés, a tárgyaik s a házuk otthagyása a gettóba toloncolás. Lábai ki csúsztak alóla és összerogyott. Keservesen elkezdett sírni. –Uram miért engeded, hogy ezt tegyék? Mi nem vétkeztünk ellened, nem tettünk semmit, te miét teszed ezt velünk? Miért?- Lili mögött különleges hang szólalt meg. – A népem vagytok, mégis vétkeztetek, ha megfizettek bűneitekért kiállok mellettetek, mert véreim vagytok. De ne félj, csak higgy! –Lili tudta, hogy Isten szólt hozzá. A hang megnyugtatta. Felállt és oda állt barátjához, aki Auschwitzról beszélt neki. – Történjék bármi én nem fogok félni csak hiszek!- Lili szavai meglepték Áront. – Ezt…. ezt meg, hogy érted?- Az Úr velünk van történjék bármi is! Lili ezzel a mondattal el is fordult Árontól és a házuk felé vette az irányt. Az ágynál fekve végig gondolta barátja szavait. Belegondolt abba, hogy milyen jó most itt nekik, és, hogy milyen rossz lehet az élet a koncentrációs táborba. Ismét félelem fogta el, de belegondolt abba mit az Úr mondott neki: - Ne félj, csak higgy! – A szavak megnyugtatták s gondolataiba elmerülve elaludt. Reggel testvére szava keltette: - Lili katonák, nézd katonák! – Lili felkapta a fejét

- Hol? Hol?

- A kapu előtt- mondta Erik izgatottan

- Áron, amit mondott!- mondta ijedten

- Milyen Áron?

- Mindegy, nem ismered! Anya lemegyek megkeresem Áronnékat!

- Menj, csak de vigyázz! Nem tudni miért jöttek! – mondta nyugodt hangon az anya, majd fojtatta a mosogatást.

Lili nagy léptekkel rohant le a lépcsőn, egészen a földszintig, itt megtorpant majd visszanézett – Lehet, hogy mégse jó ötlet lemennem. – Végig se tudta gondolni mit mondott már előtte is termett két náci tiszt.

  • Wo? Wo? Ich wusste nur nicht weg? –Ez csupán annyit jelentett: - Hova, hova csak nem menekülsz?
  • Én…. én csak vízért megyek. – a németek hirtelen magyarul kezdtek beszélni amitől Lili igen megijedt. Így még ilyesztőbbnek hangzottak a katonák szavai.
  • Akkor miért nincsen nálad vödör?
  • Hát… csak inni megyek…
  • Inni erről a mocskos kútról?!
  • Miért ne?
  • Hagyjad! - vágott közbe a másik német- ez csak egy mocskos zsidó!

Lili arcán könnycseppek folytak végig. Fájt neki, hogy ilyet mondtak rá.

  • Nem vagyok mocskos zsidó!
  •  Nézzed, még agresszív is! – kezdtek nevetni mindketten.
  • Nem vagyok agresszív csak védem Isten népét!
  • Isten népét? Ő nem véd titeket, ahogy látom! Nézz, körül!
  • De véd!  Csak meg kell fizetnünk a bűneinkért!
  • Nincs nektek bűnötök… annyi! – tört ki ismét a nevetés

Lili indult volna de nem engedték. Hogy nyugtassa magát mondogatta amit Isten mondott neki. – Ne félj, csak higgy!

  • Nézd már! Bíztatja magát! – mondta nevetve az egyik német
  • Isten megfizet nektek ezért!
  • Isten?! Milyen Isten?! Csak egy Istenünk van és az Hitler!

Lili dühösen rohant neki az egyik német katonánk, és püfölni kezdte. A katona megállította Lili karját és mélyen a szemébe nézett.

  • Na mi van, fáj az igazság?!
  • Hagyjon békén! -  És elkezdte mondani a 23-as zsoltárt. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm…”

A nácik meglepődve néztek egymásra. – Szeretnél-e életben maradni?

Lili egy pillanatra megállt. –Igen, de csak ha családom is életben marad.

  • Nem kívánság műsor! Nem tetszik, meghallhatsz!
  • Szeretnék… - Lili elkeseredve nézett a katonákra.
  • Ez esetben gyere velünk!

Hősünk lassú léptekkel követte a németeket. Barátai bámulva néztek rá, akárcsak a többi ember. A katonák hirtelen megálltak, amit Lili nem vett észre így neki ment az egyiknek.

  • Figyelj hova lépsz, te… - ekkor társa közbe szólt – ki ne mondd!
  • De hát…
  •  Semmi de hát! Megértetted?!

Lili rájött, hogy a magasabb  katona biztosan a másik katona felett áll rangban. Talán tiszti pozíciót viselhetett.

  • Szállj be a kocsiba! – mordult rá a magasabb
  • De a családom a…
  •  Élni akarsz? – hangzott el ismét a kérdés
  • Igen
  • Akkor szállj be
  • 2. fejezet

 

A németeknél

 

 

Lili elaludt a hosszú úton. Mire felébredt már a Magyar határnál jártak. A náci tiszt felé fordult és nyájas hangon faggatni kezdte:

  • Mi a neved?
  • Verbőczy  Lili
  • Oh szép név! És hány éves vagy?
  • 11 éves múltam tavasszal.
  • Hát testvéred van-e?
  • Van egy öcsém, Erik ő 4 éves.
  • Hát már csak volt…
  • Ezt meg, hogy érti?
  • Tudod mi meg mentettünk a haláltól. Ti lettetek volna az első csapat akit vonattal Auschwitzba szállítottunk volna. És valószínűleg szállítottunk is! A családod lehet, hogy már valamelyik vonatban zötykölődik. Ami ez estben biztos halálhoz is vezethet!
  • Akkor… anya, apa, öcsikém – hősünk keserves sírásban tört ki a német tiszt próbálta vigasztalni, de nem sok mindent ért el vele.
  • De engem miért mentett meg?
  • Mert kitartó és erős temperamentumú ifjú hölgy vagy. Pont egy ilyen lányra van szükségünk.
  • De miért?
  • Tudod mi katonák és tisztek ritkán tudunk kiigazodni a Magyar térképeken. Kell egy ember, aki ismeri Magyarországot. 
  • De én nem értek az ilyen munkákhoz.
  • Akkor takarítani fogsz! Majdcsak találunk neked valami munkát!
  • Nem tudom…
  • Mit nem tudsz? – kérdezte meglepett hangon a tiszt
  • Hogy szeretnék- e német fogságban felnőni…
  • Ki beszél itt fogságról? Jobb sorsod lesz nálunk, mint bárhol máshol!
  • Lehet, de a családom nélkül már sose leszek boldog!

Az Ausztriai hegyekben megálltak egy gyönyörű kőfalú háznál.

  • Hol vagyunk? – kérdezte Lili bátortalanul
  • A házamnál. – válaszolta büszkén a tiszt.
  • És mit fogunk itt csinálni?
  • Hát… itt fogsz lakni, pontosabban fogunk.
  • De én…
  • Gyere ne nyavalyogj annyit.
  • Megyek, megyek! – válaszolta búsan Lili – csak tudnám miért pont velem történik ez?!

A ház belül még szebb volt mint, kívülről. Nagy szobák, bárok, billiárd asztalok sokasága.

  • Ez itt a te szobád!
  • Ez de hát ez gyönyörű!
  • Ugye megmondtam jó sorod lesz itt nálunk!

Bús komorságban teltek a napok, hónapok. Már 1944 június 18 írtunk mire történt valami izgalmasabb dolog is mint, az állandó seprés, mosogatás, virágszedés.

  • Uram a frontokon előnybe kerültek a nagyhatalmak, nem sok esélyünk van a háború megnyerésére! – hozta a hírt egy fiatal katona, keze be volt kötve, arcán véres seb, lábát húzta.

Lili gondolta, hogy a katona a frontról jött és hírtelen eszébe jutott az amit az Úr mondott neki : - Ne félj, csak higgy!

  • Lili indíts a szobádba, ez nem rád tartozik! – küldte be dühösen a tiszt

Lili fülét az ajtóhoz nyomta hátha úgy hall valamit.

  • Tehát vesztésre állunk.
  • Igen uram!
  • Mi a helyzet a német katonákkal bírják még?
  • Nem igazán uram!
  • Ezt meg, hogy érti?
  • Kimerültek, fáradtak a tartalékaink is egyre fogynak!
  • És?? Szegény katonák, nem az a feladatuk, hogy védjék a Führert és a Német Birodalmat az életük árán is?!
  • De uram!
  • Akkor indítson vissza a frontra és mondja meg a katonáinknak, hogy szedjék össze magukat vagy mindre biztos halál vár!
  • Igenis uram!

Ezzel a katona sarkon fordult és kisétált az ajtón. Lili meglepődve állt az ajtójának támaszkodva. – Mindjárt vége! Tartsatok ki anya,apa,öcsikém! – Lili még mindig hitt abban, hogy családja él és a felszabadítást várja.

  • Lili ide hozzám! – szólította egy dühös hang.
  • Igen uram?
  •  Mit hallottál?
  • Mindent uram!
  • Tán túl hangosan beszéltünk?
  • Nem uram!
  • Akkor?
  • Hallgatóztam, uram!
  • És miért?
  • Mert tudni akartam mi történik a fronton, uram!
  • És akkor hallgatózni kell? Ha beszéltünk volna valami nem rád tartozó dologról is?
  • Nem, uram! De nem beszéltek nem rám tartozó dologról, nem igaz, uram?!
  • Figyelj a szádra mert a célban lőlek agyon!
  • Igenis, uram!
  • Most menj a szobádba! És ha tudni szeretnéd a családod már ha még élnek nemsokára szabadok lesznek!
  • Köszönöm, uram!- mondta Lili hatalmas mosollyal az arcán és berohant a szobájába. Ez az egy mondat mindent közölt vele, amire eddig tudni akarta a választ! Még benne volt a remény és a hit. Hitte és remélte, hogy még látni fogja szeretteit. Látni fogja anyját ahogy fonja a haját, látni fogja apukáját ahogy elviszi az erdőbe sétálni és látni fogja az öccsét Eriket ahogy veszekednek mert mindig elvette a babáját erre ő Erik autóját, most visszasírta azokat a napokat, bánta, hogy annyit vitatkozott testvérével – bárcsak most itt lennének – szokta mondogatni esténként. Az árnyakról eszébe jutottak a gettóban töltött esték, ahogy Erikkel beszélgettek, ilyenkor tudtak csak igazán szívből szólni egymáshoz ezek voltak csak igazán a tartalmas esték számukra. Álmodozását a tiszt szakította félbe.
  • Lili, gyere, készen van a vacsora!
  • Megyek, uram!

Az asztal telis-tele volt finomságokkal: csirkehús, szalámik, barna kenyér, kolbászok. Nyoma sem volt a konzerveknek vagy romlott, penészes áruknak. Csak minőségi ételek voltak az asztalon. Lili azzal szokott viccelődni, hogy biztos luxusszállóban tartották az állatokat, hogy ilyen finom húst adtak. Lili kedvence a sült tarja volt, krumplival és barna kenyérrel.  Miközben ettek néha eszébe jutottak a gettóban készült „ételek” és az is, hogy mindig vizet kellett innia. Evés előtt mindig megáldotta az ételt igaz csak halkan vagy magában. A németek nem sokat foglalkoztak vele csak a nőkről, borokról és a háborús dolgokról beszélgettek, egyszóval élték az „arany ifjak életét”. Ha mégis néha napon szóba álltak vele mindig azt kérdezték, hogy milyen volt azelőtt az élete. A mai vacsora teljesen más volt mint, a többi és egy életre belevésődött Lili emlékébe.

  • Tábornokúr a frontokon a kivezényelt csapatok vesztésre állnak, katonáink több mint, háromnegyedét elvesztettük. Stop.
  • Itt Abelard tábornok. Stop. Üzenem a katonáinknak, hogy ha az a kevés is föladja oda a Német Birodalom. Stop.
  • Értettem Abelard tábornok. Stop. A megmaradt katonák több mint fele sérült ezeknek is negyede már kórházban van. Stop.
  • Nem érdekel hol vannak! Stop. Szedje össze őket és küldje vissza a frontokra! Stop.
  • Értettem Abelard tábornok. Stop.

Lili már vendéglátója nevét is tudta, csak azt nem, hogyha tábornok akkor mit keres az Alpokban egy villában. A hallott dolog annyira felkavarta, hogy rákérdezett:

  • Uram, mi lesz most frontokon a németekkel?
  • Nem tudhatjuk Lili – a tábornok most szólította meg először ilyen kedvesen- csak remélni tudjuk, hogy a lehetetlen beteljesül.

Lili remélte, hogy vége lesz a háborúnak, de őrült annak is, hogy ilyen kedvesen vendégül látják. Így hát kedvesen csak ennyit mondott:

  • Nincsenek lehetetlenek.

Abelard tábornok erre felnevetett.

  • Igazán kedves vagy de te is láthatod, hogy háború van, és háborúban vannak lehetetlenek.
  • Szerintem ott sincsenek, csak hinni kell!
  • Lili nagyon kedves vagy de szerintem hanyagoljuk a témát!
  • És az még nem fordult meg a fejében, hogy imádkoznia kéne azért, hogy ne vesztesen, hanem győztesen kerüljenek ki a háborúból?
  • Tudod, nem igazán szoktam és szoktunk imádkozni.
  • Akkor talán itt lenne az ideje, nem gondolja?
  • Lili kezdesz tiszteletlen lenni nem gondolod?
  • Én csak tanácsot adtam. Én is imádkoztam azért, hogy kikerüljek a gettóból és látja itt vagyok, élek, boldog vagyok… - ekkor Lili szava elcsuklott – csak a családom nincs velem, de velem lesznek.
  • Tudod az s véletlen volt, hogy mi rád találtunk!
  • Szerintem Isten akart így!
  • Lili ez már sok! Kérlek menj be most a szobádba!
  • Igenis, uram! Köszönöm az ételt!
  • Szívesen szia! Aludj jól!
  • Ön is, uram!

Lili lefeküdt aludni, de csak az árnyakat nézte. Az árnyakat a sötétben! Nézte ahogy mozogtak a faágak, nézte ahogy táncoltak a virágok. Nézte és várt! Várt egy csodát, több volt ez mint, egy szimpla álom. Ő megrögzülten hitt benne, hogy valóra fog válni. Csak hinnie kell benne és könyörögni az Úrhoz, hogy megadja. Letérdelt, hát kis ágya mellé és elkezdett héberül imádkozni. Megköszönte, hogy élhet, megköszönte, hogy van hol laknia, s a végén könyörgött az Úrhoz, hogy adja meg amit kért: a családját! Az ima végén csak egy rövid szót mondott, egy rövid de tartalmas szót: Ámen!

Reggel a madarak csicsergése és a tábornok ordibálása keltette. Kinyitotta szobája ajtaját és a tábornokra nézett.

  • Jó reggelt uram!
  • Jó reggelt Lili! Remélem jól aludtál, mert ma hosszú út vár ránk! Elmegyünk a Führerhez!
  • Hitlerhez? – kérdezte tágra nyílt szemekkel
  • Igen a Führerhez! Öltözz, szép ruhába edd meg a reggelidet és indulunk is.

Hitler az a személy volt akivel Lili a legkevésbé sem akart találkozni. Ő okozta nekik azt a sok szenvedést amit át kellett élniük. Lili szemébe maga az ördög volt ő, emberi formában. Remélte, hogy Hitler nem tudja meg zsidó származását. Nem akarta, hogy ő is koncentrációs táborban kössön ki. Otthon akarta várni családját. Nem tudott tőlük elbúcsúzni és ez nagyon fájt neki. De sajnos hamar vissza kellett térnie a jelenbe 1944 novembert írtunk. A tábornok kopogott éppen az ajtón amikor Lili reggeli imáját mondta, gyorsan  befejezte és kiszólt: - szabad!

  • Lili remélem már végeztél itt az ideje, hogy mennyünk! A Führer már vár, és a kocsink is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  1. 3. fejezet

 

Fordulóponton

 

 

A kocsi az Alpok hegyi útjain zötykölődött. – Megérkeztünk Birodalmunk vezéréhez – szólt hátra egy hang.

Lili körbenézett egy kő villánál állt meg a kocsi. Az ajtóban 2 őr állt. Lili megállapította, hogy Hitlernek jó ízlése van a házakhoz, habár az is megfordult a fejében, hogy csak lopta, mármint lopták neki.

  • Lili kérlek, illedelmesen viselkedjél, hiszen tudod, hogy mid múlik ezen!
  •  Igen, uram! De mi lesz, ha kiderül a származásom?
  • Semmi különös, én vagyok a nyugati front tábornoka, ha engem lecserélne, senki nem vezetné a hadjáratot, tehát elbuknánk.
  • És ha a Führer nem így gondolkodik?
  • Nem lenne értelme máshogy gondolkodni! Na de gyere, menjünk!

Heil Hitler köszönt a tábornok az ajtóban álló őröknek. Belépve egy kis terembe értek ahol egy másik őr kérte az adataikat.

  • Kérem, vetkőzzön le és mutassa meg az azonosító számát!

A tábornok levette Polóját és felemelte bal kezét. Hónaljában egy szám volt beletetoválva. Lili rájött, hogy ez az azonosító szám mutatja meg ki is áll az őrrel szemben.

  • Ahogy látom ön Abelard tábornok. Üdvözlöm!
  • Igen, köszönöm szépen, a Führerhez jöttünk.
  • És ez az ifjú hölgy, amíg nem azonosítja, addig sajnos nem engedhetem be önöket!

Lili úgy érezte beteljesült a félelme. Ha megtudják, hogy zsidó biztosan elviszik.

  • Miért kéne beazonosítanom, ő csak egy kislány!
  • Sajnálom, de addig nem engedhetem be önöket!
  • Rendben, mit kell csinálnunk?

Lili legszívesebben elfutott volna. Remélte, hogy a tábornok nem keveri bajba.

  • Mivel nincs azonosítója, ezért be kell mutatnia valamelyik iratát!
  • Jól van itt vannak az iratai! Remélem, most már beenged!
  • Ahogy látom ön Lili kisasszony, üdvözlöm!

Lili először nem tudta mit mondjon ezért egész egyszerűen, kihúzta magát és csak ennyit mondott: - Igen és köszönöm!

  • A Führer már várja önöket!
  • Köszönjük! Heil Hitler!
  • Heil Hitler!

Lilláék egy emeleti szobába léptek be. Egy barna kabátos alak éppen az ablakon nézett ki.

  • Jó napot uram! Abelard tábornok vagyok!
  • Jó napot! Foglaljon helyet! Kit tisztelhetünk az ifjú hölgyben?
  • Ő a fogadott lányom, a neve Lili.
  • Zsidó?
  • Természetesen, nem Uram!
  • Remélem! Tudja miért hívattam?
  • A nyugati front helyzetét szeretné velem megbeszélni, uram!
  • Pontosan, Lili foglalj helyet!
  • Köszönöm! – köszönte meg Lili szelíd hangon
  • Tudja, hogy vesztésre állunk! A nyugati front volt eddig a legerősebb. Mi lett magával? Ahogy látom, kezdenek fáradni a katonáink! Magyarázza meg nekem mi történt magával?
  • Uram, tudja közbejött egypár más dolog is! Segédkeznem kellet pesti gettó kiürítésében is.
  • Ez nem ürügy! Tudom, hogy Pesten más a megbízott! Vagy nincs igazam?!
  • De uram, teljes mértékben igaza van!
  • Ne kelljem minden egyes bakinál, magamhoz hívatnom, mert a következőnél már nem leszek ilyen kegyes!
  • Igenis, uram!
  • Őrök vigyék ki!

Az őrök berontottak a szobába. Lili hirtelen nem is tudta mit csináljon. Hirtelen felpattant. Követni kezdte a tábornokot, akit az őrök a kezénél fogva rángattak ki a szobából. Hitler utána ordított:

  • Ahová most őt viszik nem biztos, hogy érdemes lenne bemenned.
  • Köszönöm a tanácsot, uram! További jó napot!
  • Köszönöm, viszlát!

Az őrök Abelárd tábornokot egy szobába vitték, Lili is követte. Lilit leültették egy kanapéra, Abelárd tábornokot a földre teperték és ütni kezdték. Lili könnyeivel küszködve elfordult. Hallotta, ahogy Abelárd üvölt a fájdalomtól. Amikor úgy 5 perc múlva abbahagyták a lelkére kötötték, néhány ütés keretében, hogy többet nehogy elfelejtsen a fronttal törődni. Abelárd csak bólogatott. Az őrök ezek után kikísérték őket az ajtó elé. Abelárd arca felismerhetetlenné vált, lábát húzta.

  • Tábornok úr! Minden rendben van?
  • Persze Lili, semmi baj. Látod ezért nem lehet hibázni a szakmámban.
  • De miért verték meg, uram?
  • Azért, hogy tanuljak a hibáimból.
  • Amikor mi valami rosszat csináltunk, a sarokba kellett állnunk, és nem vertek meg minket.
  • Látod, ilyen Hitler!
  • Ő juttatott minket is a gettóba, koncentrációs táborba! És szembe kellett vele néznem! Tisztelegnem kellett előtte és ez nagyon fájt!
  • Tudom már én sem értek egyet Hitlerrel! Borzasztó dolgokat csinál, robotként bánik alattvalóival, kínozza őket, senkit nem vesz emberszámba!

Lili és Abelárd tábornok egész úton Hitlerről és az ő faji megkülönböztetésen alapuló rendszerélő beszélgettek. E út meghatározó volt könyvünk és két szereplőjének élete szempontjából.  Ezen a ponton megfordul a könyv s Hitler és náci párt ellen alapuló szövetség lesz kialakulóban.

  • De mit tehetnénk? – kérdezte Lili meglepett arccal
  • Mivel én egy fontos személy vagyok, sok mindent tudunk tenni. A legtöbbet az segítene, ha szövetkeznénk a szövetségesekkel. Ezen már elkezdtem dolgozni és igen jó eredményeket érek el. A családod után is elkezdtem nyomozni sajnálom, hogy nekem kell veled közölnöm, de elhunytak. Anyukádat és testvéredet elgázosították, apukád munkaszolgálatban hunyt el. Őszintén sajnálom!
  • De… de ez nem történhet velem!
  • Viszont lenne egy jogilag is fontos kérdésem.
  • És… és mi volna az?
  • Tudod, kell neked egy gyám, és én szívesen lennék az!

Lili rájött, hogy a tábornok a pót vagy ha úgy tetszik mostoha apukája akar lenni.

  • Igen… én igen szeretném.
  • Tényleg? Hát ez… ez nagyon jó hír!


Napjaik azzal teltek, hogy azon gondolkoztak, hogyan állíthatnák meg a Német Birodalom rohamos terjeszkedését. Az asztaluk tele volt képekkel. Gettókról,tisztekről,koncentrációs táborokról,tervrajzokról.

 

 

Képtalálat a következőre: „holokauszt”Képtalálat a következőre: „holokauszt”

 

 

 

Lili feladata az volt, hogy próbálja azonosítani a képen látható embereket. Eközben a tábornok külön válogatta csoportok szerint őket. Egyértelműen Lili feladata volt a nehezebb. Nehezére esett belegondolni abba, hogy mi lehet most ezekkel az emberekkel, élnek-e még és ha igen hol vannak most.

  • Ezt az embert ismerem! – kiáltott fel vidáman – a szomszéd házban lakott, a barátnőm apukája volt. Ők pedig a barátnőim!
  • Képtalálat a következőre: „holokauszt”
  • Remek! Tudod-e a nevüket? Akkor ki tudjuk deríteni most hol, vannak!
  • Az apuka neve: Kerepesi Ignác a gyerekeké balról jobbra Helga, Edina, Éva. Az én barátnőm, a legjobb barátnőm Edina volt. Ő mindig kötött nekem csuhéból babát. Ki tudja deríteni, hogy mi lett velük?
  • Így talán igen, várj egy pillanatot, telefonálok egyet!
  • Oké

Lili büszke volt „apukájára” és remélte együtt túlélik a háborút. Szerette őt, mert mindig segíthetett neki főleg most, hogy azonosítani kellett az embereket. Remélte, hogy nem viszik el, mint, háborús bűnöst. Nem volt már senkije a világon csak apja és Isten.

 

 

4. fejezet

Auschwitzban

 

Lili álmos arccal lépett ki szobája ajtaján. Egész este azon töprengett mit tehetne barátai megmentéséért és hogyan hálálhatná meg Abelardnak és Istennek, amit tettek érte.

  • Jó reggelt, apa!
  • Szia, kicsim gyere, ülj le enni!  Úgy döntöttem elmegyünk Auschwitzba és mentjük a menthetőt!
  • De ha Hitler elkap? Én nem tudom jó ötlet-e ez!
  • Kicsim szeretnéd élve látni a barátaidat, szeretnél segíteni az embereken?
  • Igen, apa!
  • Akkor! Egyél, öltözz fel, pakolj be a bőröndödbe és vár a kocsi! Gyerünk, gyerünk!!

Liliék 2 napon keresztül utaztak, míg végül odaértek Auschwitzba. Lili szeme elé borzasztó látvány tárult. Élő csontvázakat látott mindenütt. Az emberek arca beesett, fejük kopasz volt.

  • Apa ezek az emberek élnek még?
  • Élnek drágám, de csak a remény tartja őket életben!
  • És Isten!

  • Pontosan, hisznek abban, hogy kijutnak innen és, hogy megtalálják szeretteiket.


 

 

Lili rájött, hogy mekkora szerencséje van, hogy élhet. Hálát adott Istennek, hogy neki nem kell itt lennie. Egy dolog nyomta csak szívét az, hogy családját elvesztette, de hitt abban, hogy Istennek ezzel is célja van. Fejében ott motoszkált az, amit az Úrtól hallott: „Ne félj, csak higgy!” Ez a rövid mondat tartotta benne az erőt és tudta, hogy nem véletlenül mondta neki ezt Isten. Amikor ezt mondta a németeknek elvitték a gettóból ezzel megmentve az életét. Lili emlékezetébe örökre bevésődött ez az egy év és az, hogyan menekült meg a nácik kezéből.

Lili ma is boldogan él apjával, de visszaköltöztek Magyarországra.  Lili továbbra is hisz Istenben és az ő csodáiban. Lili apját nem ítélték el háborúban való részvételéért.

 

 Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizek­hez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; el­árasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké).

Zsoltárok könyve 23.

 

 

 

Képtalálat a következőre: „holokauszt”

 

Azoknak az áldozatoknak az emlékére, akik a holokausztban elhunytak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Írta: Bankó Panna

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.