Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árpád-házi rémhistóriák

Az Árpád-házi királyok többségét 30. és 37. éve között ragadta el a halál, de voltak, akiknek még három évtized sem adatott meg. Az esetek jelentős többségében természetes okok vezettek a király halálához, többnyire különféle betegségek, amelyekről azonban – érthető okokból – szinte semmit sem tudunk. Egyedül Könyves Kálmán (1096–1116) betegségéről ad hírt a magyar krónikás: előadása alapján valamiféle súlyos gyulladás támadta meg a fülét. II. Béla (1131–1141) korai, 30–32 éves korában bekövetkezett halála pedig aligha volt független elhatalmasodó alkoholizmusától, amelyről szintén megemlékezik a magyar krónikáshagyomány. I. Béla (1060–1063) halálát viszont egy különös baleset okozta: összeomló fatrónusa maga alá temette, és csakhamar belehalt sérüléseibe. Nincs a birtokunkban olyan történeti adat, amely megalapozottan kérdőjelezhetné meg, hogy valóban baleset történt-e.

Királyi tetem a várkapu előtt

A trónharcok gyakoriságához képest kevés királygyilkosságról van tudomásunk. Ez talán a pogány kor örökségeként az Árpádokat övező szinte vallásos tiszteletnek tulajdonítható, mindenesetre más országokban éppenséggel nem volt ritka az uralkodók megölése. A trónharcok hevessége persze megkövetelte a maga áldozatait: a XI. század közepének királyai – Péter (1038–1041, 1044–1046), Aba Sámuel (1041–1044) és I. András (1046–1060) – valamennyien a trónfosztásukat kísérő harcok során szerzett sebekbe haltak bele, haláluk azonban mégsem nevezhető királygyilkosságnak.

 

 

 

 

 

 

Felhasznált tartalmak: Múlt-kor történelmi magazin (Zsoldos Attila cikke) A teljes cikket el tudod olvasni a Múlt-kor történelmi magazinban

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.